Szakmai team – hogy ne neked kelljen egyedül összeraknod a teljes képet
Sok szülő úgy érkezik hozzám, hogy már több szakembernél járt a gyermekével.
Volt fül-orr-gégészeti vizsgálat, volt fogászati vagy fogszabályozási vélemény. Felmerült a logopédia, a nyelés, a nyelvfék, a testtartás, az orrdugulás, a szájlégzés vagy az alvás kérdése.
És mégis ott marad a bizonytalanság:
- Mi legyen az első lépés?
- Melyik eltérés tartja fenn a másikat?
- Mit érdemes most kezelni, és mi várhat?
- Hogyan kapcsolódik össze a légzés, a fogazat, a nyelv, a nyelés és a mozgás?
A probléma gyakran nem az, hogy a család nem kap elég információt. Hanem az, hogy sok különálló véleményt kap, amelyeket végül a szülőnek kellene egyedül összeraknia. Laikusként.
Pedig egy szájlégző gyermeknél ritkán csak egyetlen terület érintett.
A légzés hatással lehet az alvásra, a nyelv nyugalmi helyzetére, az arcizmok működésére, a testtartásra és a fogazati fejlődésre. Ugyanígy egy szűk felső állcsont, egy nyelvlökéses nyelés, egy tartós orrdugulás, egy rövid nyelvfék vagy egy mozgásfejlődési nehézség is befolyásolhatja, mennyire tud tartósan rendeződni a légzés.
Ezért dolgozom szakmai teammel.
Nem több kezelés. Pontosabb irány.
A célunk az, hogy jobban felismerjük, mire van valóban szükség, melyik terület élvez elsőbbséget, és hogyan lehet a vizsgálatokat, fejlesztéseket vagy kezeléseket úgy összehangolni, hogy azok egymást támogassák.
Így a család nem egymástól elszigetelt javaslatokat kap, hanem átgondoltabb, személyre szabottabb, szakmai szempontokon nyugvó irányt.
Milyen szakemberek kapcsolódnak a team munkához?
A Légzésszelidítés köré épülő szakmai együttműködésben több terület nézőpontja találkozik:
- gyermekfogászat
- fogszabályozás
- logopédia és myofunkcionális nyelésterápia
- craniosacralis szemlélet
- mozgásfejlesztés
- légzéstréning és szülői edukáció
Mindegyik terület más részét látja ugyanannak a gyermeknek.
A fogászati és fogszabályozási nézőpont segíthet megérteni a fogazati, állcsont- és harapási eltéréseket. A logopédiai és myofunkcionális szemlélet rálátást adhat azokra a funkciókra, amik a fogazaton, arcfejlődésen, harapáson lenyomatot hagynak. A nyelés, a nyelvműködés, nyelvfék, és az arcizmok működése kulcskérdés.
A mozgásfejlesztés a testtartás, az idegrendszeri érettség, a mozgásminták és a fennmaradó csecsemőkori reflexek szempontjait hozhatja be. A légzéstréning pedig az új légzésminta, a jó légzési szokások, az orrlégzés mindennapi megvalósításának oldaláról segít. Mindezt pedig szülői támogatással és edukációval.
A teammunka értéke abban van, hogy ezek a nézőpontok nem egymástól függetlenül jelennek meg, hanem lehetőség szerint kapcsolódnak egymáshoz.
Miért fontos a sorrend?
Egy jó módszer sem biztos, hogy jól működik, ha rosszkor kerül sorra.
Nem mindegy például, hogy egy gyermeknél először az orrlégzés akadályait kell-e feltárni, a nyelvfunkcióval kell-e foglalkozni, fogászati vagy fogszabályozási vizsgálatra van-e szükség, esetleg a mozgásos vagy szenzoros alapokat kell-e jobban megérteni.
Ha ezek az összefüggések nem derülnek ki időben, előfordulhat, hogy a család sok energiát, időt és pénzt fordít egy olyan irányra, amelynek eredménye nehezebben tartható fenn, mert közben egy másik fontos tényező rejtve maradt.
A szakmai együttműködés egyik legnagyobb előnye, hogy segíthet csökkenteni ezt a kockázatot.
Nem utólag próbálunk korrigálni, hanem már az elején igyekszünk átgondolni, milyen tényezők tarthatják fenn a problémát, és milyen sorrendben lehet érdemes elindulni.
Mit nyer ebből a család?
Kevesebb bizonytalanság, több kapaszkodó, átlátható és logikus jövőbeli lépések.
A hozzánk forduló családok ebből azt nyerhetik, hogy:
- nem nekik kell egyedül összerakniuk a különböző szakemberek javaslatait;
- több szakmai nézőpont segíthet megérteni ugyanazt a problémát;
- hamarabb kiderülhet, ha más vizsgálati vagy fejlesztési irány is indokolt;
- csökkenhet a felesleges körök és rossz sorrendben elkezdett fejlesztések kockázata;
- személyre, állapotra és élethelyzetre szabottabb irányt kaphatnak;
- könnyebben átláthatják, miért fontos az egyik lépés a másik előtt;
- a gyermek nem különálló tünetek, hanem összefüggő működés alapján kerül a fókuszba.
Nem diagnózist gyártunk, hanem irányt adunk
Fontos tudni: a Légzésszelidítés nem helyettesíti az orvosi, fogászati, fogszabályozási, logopédiai vagy mozgásfejlesztő vizsgálatot, vagy terápiát.
A cél nem az, hogy mindenre egyetlen helyen szülessen megoldás.
A cél az, hogy felismerjük, ha a szájlégzés mögött vagy mellett más terület érintettsége is felmerülhet, és segítsünk abban, hogy a család átgondoltabb irányba tudjon továbbindulni.
Ez különösen fontos azoknál a gyermekeknél, akiknél több jel egyszerre van jelen: szájlégzés, horkolás, fogazati eltérés, nyelvlökéses nyelés, artikulációs nehézség, szenzoros érzékenység, testtartásbeli eltérés vagy mozgásfejlődési sajátosság.
A gyermek egészét nézzük, nem csak egy tünetet
A szakmai team szemlélete abban segít, hogy ne csak azt lássuk: „nyitva van a gyermek szája”.
Hanem azt is megvizsgáljuk, mi tarthatja fenn ezt az állapotot.
- Lehet, hogy az orrlégzés nehezített.
- Lehet, hogy a nyelv nem tud megfelelően a szájpadláson pihenni.
- Lehet, hogy a fogazati és állcsontviszonyok nem kedveznek a funkcionális légzésnek.
- Lehet, hogy a nyelés, az izomtónus vagy a mozgásos alapok is figyelmet igényelnek.
- És az is lehet, hogy a családnak először csak arra van szüksége, hogy végre valaki segítsen sorrendet meghatározni a sok információ között.
A Légzésszelidítés szakmai háttere ebben adhat kapaszkodót.
Több szakterület tudását kapcsoljuk össze azért, hogy a gyermek ne különálló részmegoldásokat kapjon, hanem egy átgondoltabb, személyre szabottabb fejlesztési irány felé indulhasson el.